Málta, Prága, Illés

Most valahogy még gyorsabban mennek a napok, mint általában. Mindjárt vége a nyárnak, amit a forróság miatt nem bánok, de egyben vészesen közeleg a fordítás leadásának határideje is. Az első 2 hónapban gyakorlatilag alig kezdtem bele, úgy lefoglalt az új munkahely meg a várandósság, de most pár hete mindennap próbálok haladni vele. Egészen tetszett amúgy a könyv, most már nagyobb kedvvel dolgozom rajta. 100 oldal van meg a 350-ből, és október végén kell leadnom. Annyira nem lehetetlen küldetés, de ha belegondolok, hogy októberben még ott a költözés is…

Nagyon aktívan telik egyébként a nyár. Július közepén nyaraltunk pár napot Máltán. Szerencsére addigra kihevertem az ex nevén szólítós incidenst, és tudtam élvezni az egészet. Rohadt meleg volt, még egyszer biztos nem megyek főszezonban mediterrán országba. De összességében szuper volt, mindennap fürödtünk a tengerben, így azért a hőség is elviselhetőbb. A kedvencem egy sziklás partszakasz volt, ahova fél óra volt motorcsónakkal eljutni, és gyönyörűszép, még viszonylag érintetlen részre kerültünk. Sokkal jobban bejött, mint a kiépített, homokos tengerpart. Arra rá kellett jönnünk, hogy mindketten utáljuk. Első nap egy ilyen strandra mentünk (Golden Beach, tök jól hangzik, mi?). Hát, mi csak szenvedtünk. Olyan forró volt a homok, hogy a vízig meg a kajáldákig eljutni is kihívás volt. A cuccaink meg telementek homokkal. Eszembe is jutott Anakin kínos monológja a SW 2. részéből („Nem szeretem a homokot. Túl durva, érdes, ingerlő. És behatol mindenhova”). Végül is tökre igaza volt.:D. Szóval a sziklás rész ennél sokkal jobb volt, de mivel nem biztos az úszástudásom, a legszélén maradtam. Találtam egy jó kis sziklamélyedést, oda bevettem magam, és élveztem a hullámzást. De harmadik napra sikerült megtalálni a nekem legideálisabb partot, a kavicsosat. Ezt már eleve úgy kerestük, hogy olyan part, ahova gyerekekkel is lehet jönni, de mégse homokos. Málta egyébként a fővárost (amibe teljesen beleszerettem) leszámítva elég lepukkant, gettós. A szállásunk is egy ilyen részen volt. Ráadásul az airbnb-s lakásunk is konkrétan mocskos volt. A képeken még halványkék fürdőszobai szőnyeg barnás volt, és a hostunk azzal kezdte, hogy a padló koszosnak tűnik, de igazából nem az. Hát, nagyot hazudott.:D A gasztronómiai résszel viszont teljesen elégedett voltam, főleg tengeri herkentyűk voltak. Készültem egy listával, mi az, amit szabad ennem (egy csomó hal nem ajánlott terhesen a higanytartalma miatt 😦 ).

Pár napja pedig Prágában jártunk egy koncert miatt. Ez volt a harmadik prágai utam, de még mindig nem untam meg. Teljesen olyan, mint egy kisebb és tisztább Budapest. Egy csomó félelmem volt ezzel az úttal kapcsolatban. Pl. hogy lépést tudok-e majd tartani a többiekkel. De szerencsére nagyon lusták voltak (köze lehetett hozzá az este elfogyasztott sörmennyiségnek is), így csak egy igazán turistáskodós, jövős-menős napunk volt, a többi nagyon laza volt. Már rég pihentem ennyit. Vettünk egy plüss Kisvakondot, hogy majd odaadhassuk a babának, hogy itt már ő is velünk volt.:) Az egyetlen negatívum a vonatjegy volt. Egy hónappal előtte megvettem, és mint ez az utazás közben kiderült, az ügyintéző nem állította át a dátumot, így csak a vásárlást követő 3 napban volt érvényes… A helyjegyeknek persze stimmelt a dátuma, és én természetesen csak ezt ellenőriztem, feltételezve, hogy akkor biztos a menetjegy is oké lesz. Sajnos naiv voltam. Odafelé úton megúsztuk, elengedett a magyar kalauz, a cseh és a szlovák pedig nem vette észre a dátumot. Hazafelé viszont 2-en is megvetették velünk újra a jegyet, száz euró mínusz. Viszont másnap bementem az ügyfélszolgálatra, kitöltöttem egy feljegyzést, amihez csatolták az összes jegyet, és elvileg visszatérítik a plusz jegyek árát, mert egyértelmű pénztárhiba volt. Még jó, hogy eltettem az összesítő nyugtát is.

A másik pozitív fejlemény, hogy végre lejárt a próbaidőm, és beszéltem a főnökömmel. Nagyon jól reagált, azt mondta, nem kellett volna ezen aggódnom, családbarát intézmény vagyunk, és a baba nagyon jó hír. Még azt is megemlítette, hogy a kormány támogatja a gyed melletti munkavállalást, szóval a részmunkaidő is működhet majd egy idő után. Szóval nagy kő esett le a szívemről, és végre nem kell többé titkolóznom. Ami már nem is nagyon menne, mert hirtelen nagyot nőtt a hasam. Mintha Illés (elég biztos, hogy így fogják hívni) megérezte volna, hogy oké, most már megmutathatom magam. Nagyon sokat mocorog is egyébként, és már kívülről is lehet érezni. Annyira furcsa ez az egész, de izgalmas is meg szép is. Próbálom kiélvezni minden percét.

Reklámok

call me by… her name

Tegnap nagyon furcsa estém volt. Vácon voltunk, G. régi barátjával volt program. Szalonnát sütöttünk a kertben, a többiek iszogattak, tök jó volt a hangulat. Beszélgettünk mindenféle aktuális dologról, és amikor G. azt magyarázta, hogy miért akar megvárni a hitelfelvétellel (még egy hónapom van a próbaidőmből), az EXE nevét mondta. Akivel tíz évig voltak együtt, és nekem a kapcsolatunk elejétől fogva kibaszott esőfelhőként lebeg a fejem fölött. Egyszerűen nem tudtam megemészteni, hogy valakivel ekkora múltja van, közös baráti köre stb. De a négy év alatt, mióta együtt vagyunk, még mindig sikerült eltalálnia a nevemet. Azt is nagyon jól tudja, hogy nekem ez fájó pont az elejétől fogva. Iszonyat kínos volt az egész szituáció. És ott helyben még bocsánatot sem kért, hanem elkezdte magyarázni, miért ezt a nevet mondta, és hogy ennek semmi jelentősége. Állítólag ehhez a barátjához meg az ilyen iszogatós estékhez egyszerűen az excsaját köti, mert annyi ilyen volt régen. A srácot is rajta keresztül ismeri. Egyébként még ő is rátett egy lapáttal, mert bevallotta, hogy amikor “G.-ékat” emlegeti, sajnos a mai napig a másik csajjal ugrik be neki, mert ők tényleg olyan hosszú ideig voltak együtt, hogy nehéz ezen túllépni. Jó, azt elismerem, hogy nem volt még sok idejük hozzám szokni, mert Kínában élnek, és csak évente találkozunk, szóval láttak vagy háromszor, de ez a szöveg akkor se segített a helyzeten.

G. magyarázta még egy darabig a bizonyítványát, de nem akartam hallani erről az egészről, csak azt, hogy végre beszéljünk másról. Nem akartam jelenetet rendezni, lelőni a bulit, úgyhogy pár órán át még mosolyogva elcsevegtem mindenkivel, de amint ketten maradtunk, nem titkoltam tovább, mennyire megbántott és megalázott ezzel az aprócska nyelvbotlással. Egész hazaúton próbált meggyőzni, hogy ne lássak bele ebbe többet, mint ami, egyszerűen a szituáció hozta elő, semmi több. Próbálok is hinni ebben, de attól még rá se bírok nézni, mert azonnal eszembe jut ez a tegnapi jelenet. Dühös, szomorú és csalódott vagyok. Nem akarok rá haragudni, de sajnos ez nem döntés kérdése.

rémálmos

A tudatalattim folyamatosan szórakozik velem különféle rémálmok formájában. Pedig erre igazán nem lenne szükség, mert pontosan tudom nélkülük is, mitől félek.

Az egyik rémálmom a lakásvásárlással kapcsolatos aggályaimat foglalta össze. Megyünk aláírni a szerződést, de egyáltalán nem úgy néz ki a hely, mint amikor először megnéztük. A lakáshoz meredek, ingatag lépcsők vezetnek lefelé. Kapaszkodó nincs, a lépcső maga olyan keskeny, hogy egyszerre csak egy ember fér el rajta. Várnunk is kell, mielőtt lemegyünk, mert néhányan épp felfelé igyekeznek. Ijesztő, lepukkant emberek. Az egész hely a pokolra emlékeztet. Szólok, hogy nem akarom aláírni a szerződést, mert ez tök más, mint legutóbb volt, de azt mondják, már késő. (A valóságban szerencsére nem így alakult, másodjára is tetszett a lakás és a környék, úgyhogy alá is írtuk az adásvételit.)

A másik álmom jelentése is elég egyértelmű. G. kígyót akar otthon tartani. Félek a kígyótól, sosem tartanám otthon, de a kedvéért belemegyek. Amikor megvesszük a boltban az aprócska kígyót, alszik (vagy el van kábítva, nem tudom), és ahelyett, hogy valami terráriumban hoznánk haza, a lábamra kötözzük, a térdem fölé. Milyen szuper ötlet, nem?:D Hazafelé megállunk G. szüleinél, beszélgetünk. Én aggódni kezdek, hogy lassan indulnunk kéne haza, mert még felébred. Ahogy ezt kimondom, már látom is, hogy ébren van, tekergőzik a lábamon. Rohadtul megijedek, de emlékszem rá a filmekből, hogy kell megfogni egy kígyót, ezért összeszedem a bátorságom, és a fejénél fogva felemelem. Igazából nem veszélyes, még elég kicsi, és tudjuk, hogy nincs méregfoga. De azért segítségért kiabálok, hogy valaki fogja már meg, rakja bele egy befőttes üvegbe, vagy valami. Senki nem mozdul. Állok, kezemben a tekergőző állattal. Végül odaadom G.-nek, hogy ha nincs is üveg, akkor is fogja. A következő kép, hogy már otthon vagyunk, és egész aranyosnak tartom a kígyót. Kiderül róla, hogy alakváltó. Időnként helyes kis nyuszivá változik, és többen is lesznek (hárman). Gyerekké is átváltoznak (ha eddig nem lett volna teljesen egyértelmű, mire utal ez a rémes álom). Ettől elég problémás lesz a tartásuk, mert a kígyó terráriuma a babáknak nem jó, a nyuszik meg kiugrálnak a kiságy rácsain stb. Próbálok rájönni, hogy érhetném el, hogy legalább egyféle alakban maradjanak.

Olyan érdekes, hogy azért mégis mindig megoldja valahogy a sors. Még ha nehéz helyzetbe is hoz, kirángat belőle.

Egy hónappal ezelőtt még nem volt se munkám, és a saját lakásra se voltak éppen jó kilátások. De aztán 2 hete elmentünk megnézni egy lakást Vácon, ez volt az első, amit személyesen is megnéztünk, és mindketten beleszerettünk.:) A környék is nagyon szuper, a vasútállomástól olyan negyed óra séta (ez a pesti bejárás miatt fontos). Szóval aludtunk rá egyet, és már másnap felhívtuk a tulajt, hogy szeretnénk megvenni. Meg is állapodtunk, de hát az ilyen szóbeli dolgok nem jelentenek sajnos semmit. Elkezdtük intézni a hitelelőbírálatot meg utánanéztem a fundamentám felhasználhatóságának, és úgy néz ki, most már letehetjük a foglalót. A tulaj azt mondta a telefonban, tudta, hogy nem megy ez egy nap alatt, és hogy ő azt mondta az újabb érdeklődőknek, hogy már van egy komoly vevő, egyelőre ne jöjjön senki megnézni. Most intézzük a szerződést az ügyvéddel, aki egyébként baráti alapon (G. régi haverja) még olcsóbban is megcsinálja, mint amennyi alapból lenne.

A munkahely is tetszik, nagyon jó a társaság. Kezdek belejönni a szerkesztésbe is, eddig jó visszajelzéseket kaptam.:) Közben nagyon dilemmáztam, mert megkeresett a kiadó, akiknek az első könyvet fordítottam, hogy lenne egy újabb. A magánéletembe nem akartam őket beavatni, ezért csak annyit írtam, hogy az új munkahelyem kicsit húzósabb, ezért csak hosszabb határidővel tudnám vállalni. Meg is állapodtunk 5 hónapban, hogy karácsonyra megjelenhessen. Nagyon remélem, hogy képes leszek jól megcsinálni. Így az első hetekben rettentő fáradt voltam, volt, hogy már este 9-kor aludtam. De most mintha több lenne az energiám. A hányós időszak teljesen kimaradt szerencsére, de nem is bánom, mert így semmit sem sejtenek a munkahelyemen.:) Azért attól tartok, egész próbaidő alatt így sem tudom majd titkolni…

lassan minden a helyére kerül

Van munkám! Hétfőn kezdek is. Ez az az olvasószerkesztős, amire heteket vártam. Pont az utolsó pillanatban kaptam a jó hírt. Ha még egy kis idő eltelt volna, már nem mertem volna bevállalni. Új helyekre nem is adtam be, mióta megtudtam a baba-dolgot. Persze ilyenkor sem biztos még semmi, de egyelőre semmi problémám nincsen.

Leadtam a könyvfordítást is, és egészen elégedett vagyok vele. Már kérdezte a szerkesztő, hogy jöhet-e a következő. Egyelőre próbáltam egy kis időt nyerni, meglátjuk, hogy fogom bírni az új munkát. Meg persze azért fáradékonyabb is vagyok, többet alszom.

Nagyon remélem, hogy jó lesz ez a munkahely, és megfelelő ideig titkolni tudom a dolgot. Már csak a lakásnak kéne megoldódnia, de arra még várhatok pár hónapot…

Egyébként ez a terhesség is olyan, mint a legtöbb felnőttes dolog. Senki sem tanította meg, mi ilyenkor a teendő. Adhatnának egy kis tájékoztatót mindenkinek a legelején, hogy milyen lépéseken kell végighaladni, mikor menjen a védőnőhöz, milyen vizsgálatok lesznek, milyen ellátásokra jogosult stb. Persze, blogokról meg innen-onnan össze lehet vadászni az infókat. Most próbálom ezt is tenni.

A szülőknek még nem mondtuk el. Voltunk otthon a hétvégén, de nem volt olyan a hangulat. Mamám testvére most kapott infarktust. 92 éves, szegény nem valószínű, hogy kijön a kórházból. Nagyon aranyos néni, tőle kaptam 3 éves koromban a sütiszörnyemet, ami azóta is az ágyamban alszik. Anyám miatt aggódom, mostanában sokat sír. Még Mama halálát se dolgozta fel, erre a keresztanyukája jön a sorban. Mondtam neki, hogy kéne valami pszichológus a gyászfeldolgozáshoz, de nem nyitott rá, meg “onnan a faluból hogy is lehetne megoldani”. Egyébként meg túlvállalta magát, haladnia kéne az egyetemi dolgaival, de nem nagyon megy neki. A legtöbb beadandóját nővérem írja neki, de a szigorlatot már nem tudja letenni helyette… Remélem, azért összejönnek a dolgai, tudom, hogy így is egy csomó munkája van benne. Meg azért ennyi idősen elkezdeni egy szakot, le a kalappal. Nekem már a 3 év munka után is nehéz volt visszarázódni.

fenekestül

Nem is tudom, hol kezdjem. Ez az elmúlt 2 hónap nem volt könnyű, folyamatosan kerestem a nekem való munkát, ami mellett fordítani is tudok. Közben haladtam a könyvvel, már csak pár nap, és le is adom. Egészen elégedett vagyok vele.:) A kiadónál azt mondták, folyamatosan számítanak a munkámra.

Igen ám, csak most közbejött valami, egész pontosan egy jelenleg kb. szezámmag nagyságú kis embrió. Már vagy 8 napja késett, mire rávettem magam a tesztre, és akkor is csak azért csináltam meg, hogy megnyugtassam magam. Biztos a stressztől késik. De már 20 másodperc elteltével két olyan jól kivehető csík jelent meg, hogy nem volt több kétségem. Az első reakcióm természetesen a bőgés volt, mert ennél rosszabbkor szinte nem is jöhetett volna. Nincs munkám, és a tb-m is 3 napja járt le. Bánni kezdtem, hogy annyi állást visszautasítottam a tökéletesre várva. De így egy nap elteltével már kevésbé pánikolok. Jövő héten két állással kapcsolatban is kapok elvileg visszajelzést. Ha bármelyik sikerül, vállalnom kell, és nem elmondani, mi a helyzet velem. Ez lenne talán a legnehezebb. Elhallgatni valamit, ami miatt tuti nem vennének fel. Nézegettem, hogy mi alapján számolják a gyedet, és 2 évre visszamenőleg átlagolnak. Szóval nagyon nem lenne rossz, ha most, így utolsó pillanatban elkezdenék dolgozni valahol. Ha viszont nem, lehet, hogy tényleg kiváltom a vállalkozóit, és csak fordítok. Anyagilag nem lenne jobb, de kevesebb idegeskedéssel járna, az biztos.

A másik jó kérdés, hogy hol fogunk lakni. Ebben az albiban nem férnénk el. Kb. egy év múlva szerettünk volna lakást venni, de így ezt is fel kéne pörgetni. Annyira szerencsére nem rossz a helyzet, a kezdőösszeg megvan a hitelhez, csak kicsit olcsóbbat kell néznünk, mint ahogy eredetileg terveztük.

Lehet, hogy önzés, de ami a legjobban a szíven ütött az egészben, hogy így nem lesz esküvőnk. Legalábbis én nem fogok nagy hassal férjhez menni. Azt mindig is olyan kínosnak tartottam. De ha még később is lenne, a gyerek után, akkor se lesz már az igazi. Mindig az lesz a fejemben, hogy innentől már nem miattam van az egész, hanem “muszájból”. Ami lehet, hogy hülyeség. És amúgy még bármi lehet, azt olvastam, hogy a terhesség első pár hetében minden 5. spontán megszakad. Persze most már nem szeretném, ha ez lenne, mert azért valahol örülök is.:)

De azért még mindig sokkhatás alatt vagyok.

máris dönteni

Nahát, visszejeleztek a kínai-magyar kapcsolatos alapítványtól, hogy engem választottak, és megvárnák a 30 napos felmondási időmet is.:)

Két körös interjú volt, az első kör a magyar kollégákkal, akik hihetetlenül aranyosak voltak, a második pedig a kínai igazgatónővel, aki szintén az volt, csak kicsit nehézkes volt vele a kommunikáció, mert se magyarul, se angolul nem nagyon beszélt. De ezt leszámítva pozitív volt.

Ez nyolc órás munka lenne, kevesebb pénzért, mint amit jelenleg kapok, de ha mellette lenne annyi időm, hogy 3 hónap alatt lefordítsak egy könyvet, akkor már jól jönnék ki. Csak kicsit tartok az ázsiai munkamoráltól.:D Említettek olyat, hogy tovább bent kell maradni néha projektek miatt, de többnyire azért fél 9-től 5-ig van a munkaidő.

Most itt dilemmázok, hogy mi legyen. Fél 4-től lesz még egy telefonos interjúm. Egy szoftverfejlesztő céghez keresnek recepciós-irodavezetőt. Nagyon menő az irodájuk, azt hiszem, ők nyerték az Év irodája díjat is. Csak kérdés, hogy a közeg mennyire jönne be.

Nagyon fárasztó ez az időszak az állandó jelentkezgetésekkel, interjúkkal, és mellette haladni kéne a fordítással is persze…De még mindig jobb, mint belemerevedni egy nyilvánvalóan lehúzós helyzetbe.