Olyan érdekes, hogy azért mégis mindig megoldja valahogy a sors. Még ha nehéz helyzetbe is hoz, kirángat belőle.

Egy hónappal ezelőtt még nem volt se munkám, és a saját lakásra se voltak éppen jó kilátások. De aztán 2 hete elmentünk megnézni egy lakást Vácon, ez volt az első, amit személyesen is megnéztünk, és mindketten beleszerettünk.:) A környék is nagyon szuper, a vasútállomástól olyan negyed óra séta (ez a pesti bejárás miatt fontos). Szóval aludtunk rá egyet, és már másnap felhívtuk a tulajt, hogy szeretnénk megvenni. Meg is állapodtunk, de hát az ilyen szóbeli dolgok nem jelentenek sajnos semmit. Elkezdtük intézni a hitelelőbírálatot meg utánanéztem a fundamentám felhasználhatóságának, és úgy néz ki, most már letehetjük a foglalót. A tulaj azt mondta a telefonban, tudta, hogy nem megy ez egy nap alatt, és hogy ő azt mondta az újabb érdeklődőknek, hogy már van egy komoly vevő, egyelőre ne jöjjön senki megnézni. Most intézzük a szerződést az ügyvéddel, aki egyébként baráti alapon (G. régi haverja) még olcsóbban is megcsinálja, mint amennyi alapból lenne.

A munkahely is tetszik, nagyon jó a társaság. Kezdek belejönni a szerkesztésbe is, eddig jó visszajelzéseket kaptam.:) Közben nagyon dilemmáztam, mert megkeresett a kiadó, akiknek az első könyvet fordítottam, hogy lenne egy újabb. A magánéletembe nem akartam őket beavatni, ezért csak annyit írtam, hogy az új munkahelyem kicsit húzósabb, ezért csak hosszabb határidővel tudnám vállalni. Meg is állapodtunk 5 hónapban, hogy karácsonyra megjelenhessen. Nagyon remélem, hogy képes leszek jól megcsinálni. Így az első hetekben rettentő fáradt voltam, volt, hogy már este 9-kor aludtam. De most mintha több lenne az energiám. A hányós időszak teljesen kimaradt szerencsére, de nem is bánom, mert így semmit sem sejtenek a munkahelyemen.:) Azért attól tartok, egész próbaidő alatt így sem tudom majd titkolni…

Reklámok

lassan minden a helyére kerül

Van munkám! Hétfőn kezdek is. Ez az az olvasószerkesztős, amire heteket vártam. Pont az utolsó pillanatban kaptam a jó hírt. Ha még egy kis idő eltelt volna, már nem mertem volna bevállalni. Új helyekre nem is adtam be, mióta megtudtam a baba-dolgot. Persze ilyenkor sem biztos még semmi, de egyelőre semmi problémám nincsen.

Leadtam a könyvfordítást is, és egészen elégedett vagyok vele. Már kérdezte a szerkesztő, hogy jöhet-e a következő. Egyelőre próbáltam egy kis időt nyerni, meglátjuk, hogy fogom bírni az új munkát. Meg persze azért fáradékonyabb is vagyok, többet alszom.

Nagyon remélem, hogy jó lesz ez a munkahely, és megfelelő ideig titkolni tudom a dolgot. Már csak a lakásnak kéne megoldódnia, de arra még várhatok pár hónapot…

Egyébként ez a terhesség is olyan, mint a legtöbb felnőttes dolog. Senki sem tanította meg, mi ilyenkor a teendő. Adhatnának egy kis tájékoztatót mindenkinek a legelején, hogy milyen lépéseken kell végighaladni, mikor menjen a védőnőhöz, milyen vizsgálatok lesznek, milyen ellátásokra jogosult stb. Persze, blogokról meg innen-onnan össze lehet vadászni az infókat. Most próbálom ezt is tenni.

A szülőknek még nem mondtuk el. Voltunk otthon a hétvégén, de nem volt olyan a hangulat. Mamám testvére most kapott infarktust. 92 éves, szegény nem valószínű, hogy kijön a kórházból. Nagyon aranyos néni, tőle kaptam 3 éves koromban a sütiszörnyemet, ami azóta is az ágyamban alszik. Anyám miatt aggódom, mostanában sokat sír. Még Mama halálát se dolgozta fel, erre a keresztanyukája jön a sorban. Mondtam neki, hogy kéne valami pszichológus a gyászfeldolgozáshoz, de nem nyitott rá, meg “onnan a faluból hogy is lehetne megoldani”. Egyébként meg túlvállalta magát, haladnia kéne az egyetemi dolgaival, de nem nagyon megy neki. A legtöbb beadandóját nővérem írja neki, de a szigorlatot már nem tudja letenni helyette… Remélem, azért összejönnek a dolgai, tudom, hogy így is egy csomó munkája van benne. Meg azért ennyi idősen elkezdeni egy szakot, le a kalappal. Nekem már a 3 év munka után is nehéz volt visszarázódni.

fenekestül

Nem is tudom, hol kezdjem. Ez az elmúlt 2 hónap nem volt könnyű, folyamatosan kerestem a nekem való munkát, ami mellett fordítani is tudok. Közben haladtam a könyvvel, már csak pár nap, és le is adom. Egészen elégedett vagyok vele.:) A kiadónál azt mondták, folyamatosan számítanak a munkámra.

Igen ám, csak most közbejött valami, egész pontosan egy jelenleg kb. szezámmag nagyságú kis embrió. Már vagy 8 napja késett, mire rávettem magam a tesztre, és akkor is csak azért csináltam meg, hogy megnyugtassam magam. Biztos a stressztől késik. De már 20 másodperc elteltével két olyan jól kivehető csík jelent meg, hogy nem volt több kétségem. Az első reakcióm természetesen a bőgés volt, mert ennél rosszabbkor szinte nem is jöhetett volna. Nincs munkám, és a tb-m is 3 napja járt le. Bánni kezdtem, hogy annyi állást visszautasítottam a tökéletesre várva. De így egy nap elteltével már kevésbé pánikolok. Jövő héten két állással kapcsolatban is kapok elvileg visszajelzést. Ha bármelyik sikerül, vállalnom kell, és nem elmondani, mi a helyzet velem. Ez lenne talán a legnehezebb. Elhallgatni valamit, ami miatt tuti nem vennének fel. Nézegettem, hogy mi alapján számolják a gyedet, és 2 évre visszamenőleg átlagolnak. Szóval nagyon nem lenne rossz, ha most, így utolsó pillanatban elkezdenék dolgozni valahol. Ha viszont nem, lehet, hogy tényleg kiváltom a vállalkozóit, és csak fordítok. Anyagilag nem lenne jobb, de kevesebb idegeskedéssel járna, az biztos.

A másik jó kérdés, hogy hol fogunk lakni. Ebben az albiban nem férnénk el. Kb. egy év múlva szerettünk volna lakást venni, de így ezt is fel kéne pörgetni. Annyira szerencsére nem rossz a helyzet, a kezdőösszeg megvan a hitelhez, csak kicsit olcsóbbat kell néznünk, mint ahogy eredetileg terveztük.

Lehet, hogy önzés, de ami a legjobban a szíven ütött az egészben, hogy így nem lesz esküvőnk. Legalábbis én nem fogok nagy hassal férjhez menni. Azt mindig is olyan kínosnak tartottam. De ha még később is lenne, a gyerek után, akkor se lesz már az igazi. Mindig az lesz a fejemben, hogy innentől már nem miattam van az egész, hanem “muszájból”. Ami lehet, hogy hülyeség. És amúgy még bármi lehet, azt olvastam, hogy a terhesség első pár hetében minden 5. spontán megszakad. Persze most már nem szeretném, ha ez lenne, mert azért valahol örülök is.:)

De azért még mindig sokkhatás alatt vagyok.

máris dönteni

Nahát, visszejeleztek a kínai-magyar kapcsolatos alapítványtól, hogy engem választottak, és megvárnák a 30 napos felmondási időmet is.:)

Két körös interjú volt, az első kör a magyar kollégákkal, akik hihetetlenül aranyosak voltak, a második pedig a kínai igazgatónővel, aki szintén az volt, csak kicsit nehézkes volt vele a kommunikáció, mert se magyarul, se angolul nem nagyon beszélt. De ezt leszámítva pozitív volt.

Ez nyolc órás munka lenne, kevesebb pénzért, mint amit jelenleg kapok, de ha mellette lenne annyi időm, hogy 3 hónap alatt lefordítsak egy könyvet, akkor már jól jönnék ki. Csak kicsit tartok az ázsiai munkamoráltól.:D Említettek olyat, hogy tovább bent kell maradni néha projektek miatt, de többnyire azért fél 9-től 5-ig van a munkaidő.

Most itt dilemmázok, hogy mi legyen. Fél 4-től lesz még egy telefonos interjúm. Egy szoftverfejlesztő céghez keresnek recepciós-irodavezetőt. Nagyon menő az irodájuk, azt hiszem, ők nyerték az Év irodája díjat is. Csak kérdés, hogy a közeg mennyire jönne be.

Nagyon fárasztó ez az időszak az állandó jelentkezgetésekkel, interjúkkal, és mellette haladni kéne a fordítással is persze…De még mindig jobb, mint belemerevedni egy nyilvánvalóan lehúzós helyzetbe.

változás

A héten felmondtam, és levágattam a hajam. Már csak a szakítás hiányzik a teljesen új élethez.:D (Csak viccelek, most megint tök jól érzem magam a kapcsolatomban.)

Szóval megvolt a nagy bejelentés, egész jól fogadták, szurkolnak a fordításhoz. Tegnap beszélgettem az egyik munkatársammal, egy 30 körüli lánnyal, akinek ez élete első munkahelye, és eszében sincs váltani. Annyira megmaradt bennem egy mondata: “Itt csak az marad, akinek nincs jobb ötlete.”. És kifejtette, hogy neki sose volt álma, ezért nem is váltana, itt már mindent ismer, elvan, igaz, a munkát csak az első 1-2 évben élvezte úgy-ahogy. Azóta rettenetesen unja és utája, de fél, hogy esetleg máshol még ilyen se lenne. És felsorolt még két korábbi kollégát, akiknek túl monoton volt ez az egész, és váltottak, elmentek követni az álmaikat.

Le kell töltenem a 30 napot. Közben járok interjúkra, és meglepő módon egy csomó helyen ez probléma. Volt, ahol meg is mondták, hogy sajnálják, de annyit nem tudnak várni, nekik 1-2 héten belül kell valaki. De nem baj, legalább jól megrághatom a döntést. Rájöttem, hogy nem akarok karriert. Csak fordítóként. Szóval beadtam most recis állásokra is, mert végül is az a célom, hogy legyen időm fordítani. Meg emberekkel is szeretek kommunikálni, segíteni nekik, szóval miért ne? És legalább az angolt is használhatnám szóban is.

Voltunk hétfőn moziban. Fél 5 körül nyertem egy páros jegyet a Call Me by Your Name premier előtti vetítésére. Ezért imádom Pestet, meg lehet oldani, hogy 2 órával később elmenjek egy ilyenre.:) Ez volt a legszebb film, amit mostanában láttam. Egyszerűen jó volt nézni, és rettentő élethűen ábrázolta két ember egymásba szeretését. Egyébként két férfiról volt szó, de nem ezen volt a hangsúly. Teljesen újszerűen nem arra mentek rá, hogy a kapcsolat tiltott jellegét hangsúlyozzák, a család és a barátok is megértően álltak a dologhoz, hanem a két főszereplőben lejátszódó viaskodáson. És mindezt gyönyörű, olasz tájakon, csodálatosan fényképezve. Volt benne egy kedvenc jelenetem, ahol bevallják egymásnak, mit éreznek, de ott sem mondanak ki semmit, minden tele van rejtett utalásokkal, feszültséggel. Úgy örülök, hogy G.-vel meg lehet nézni egy ilyen filmet, és ráadásul neki is nagyon tetszett. Volt a nézőteremben néhány pasi, aki időnként fújjolt. Szóval nézzétek meg, nekem bekerült a top 5 filmbe a szerelemről.

Egyébként G. kint hagyta a kabátját a kanapén, ahol várakoztunk. Benne volt a pénztárcája, a kocsikulcs, a lakáskulcs. Természetesen az iratain és a kulcsokon kívül semmi nem lett meg, és másnapra a hó is leesett.:D Most egy béna pufimellényben tolja, mondtam neki, hogy ha ebben odajönne hozzám az utcán, azt mondanám, bocs, nincs apróm. Hétfőn érkezik az új kabátja. Tök jó, hogy ingyen moziztunk!:))

 

első igazi

Megkaptam az első igazi regényfordításomat egy kiadótól!!! Erre várok évek óta.:) Tetszett nekik a próbafordításom, és szeretnének megbízni az egész könyvvel. Ráadásul nem is olyan gagyi könyv, egy 17 éves, bipoláris zavarban szenvedő lányról szól (bipolban sajnos szereztem épp elég empirikus tapasztalatot…). Három hónapot kértem rá, megvan a szerződés is meg minden. A számlázást a kedves fordító ismerősömön keresztül oldjuk meg, aki a mentorom volt. Nála jobbat el se tudok képzelni! Tényleg ahogy lehet, segít, pedig már rég lejárt a pár hónapos kis mentorprogramunk.

De persze nem vagyok felhőtlenül boldog, mert egy hete halt meg szegény Mamám, úgyhogy eleve szomorú vagyok emiatt. Meg a családtagjaim is, és így persze senki se lelkendezett a fordítós hír hallatán, pedig ők is tudják, hogy kb. ez a fő álmom, és most teljesülhet.

Meg ott vannak a gyakorlati részek is: felmondjak? Ha igen, mikor? Amúgy az a vicc, hogy olyan káoszos ez a cég, hogy azt se tudom, kinek kellene felmondanom. A csoportvezetőmet hónapok óta nem láttam, lehet, ráírok holnap skype-on, hogy “szia, szeretnék felmondani”.:D

Sajnos annyira nem fizetnek jól a műfordításért, hogy csak ebből éljek. Vagyis ha havi 1 könyvet lefordítanék, akkor megérné, de az úgy elég brutális lenne. Arra jutottam, hogy kell egy 4 vagy 6 órás mellékállás, amit nem utálok, és van belőle havi bevételem, és emellett 2-3 hónap alatt kéne lefordítani egy könyvet. Így ugyanúgy vagy még egy kicsit jobban is kijöhetnék anyagilag, mint a mostani csodás munkám mellett. És talán ennyi számlaadást még tudnék is kérni ismerősöktől (max. évi 4-et).

Utánanéztem amúgy a vállalkozás dolognak, és sajnos nem úgy van, mint hittem, hogy ha részmunkaidőben dolgozol valahol, akkor csak 25-öt kell befizetni havonta az 50 helyett. Nem, 36 órát meghaladó munkaviszony esetén kell 25-öt. Az gyakorlatilag teljes állás. Szóval ilyeneken dilemmázom, és kb. aludni se tudtam tegnap az izgatottságtól, de majd kialakulnak a dolgok. Rámfér már a jóga, holnap megyek.

Pénteken és jövő szerdán is megyek már egy interjúra. Hétfőn is voltam egyen, életem legfurcsább interjúja volt, de ez külön bejegyzést érdemelne.

Ja, és kell egy normális szék itthonra, ez a minimum, mert különben nem fogom bírni. Jaj, nagyon szurkoljatok!:)

 

 

évösszegző

Csak összedobok egy évösszegzőt, ha már így az új év elejére ágyhoz lettem szegezve péntek estére. (Csak megfázás, megmaradok.)

Pár napja kitöltöttük a Yearcompass-t G.-vel, úgyhogy egyszer már végigpörgettem az évemet, és arra jutottam, hogy összességében nem volt ez rossz. Sok mindent elértem, amit terveztem: meglett a mesterszakos diplomám, megkaptam az SOS-es kutatói állást, amiből rengetet tanultam, Pestre költöztem (és egyben össze is költöztünk). Lett munkám, még ha nem is a legjobb, de legalább közel van és viszonylag jól fizet.:D Lefordítottam másfél regényt. Ezt úgy sikerült, hogy az egyiknek csak egy részét csináltam én, és nem az én nevemmel jelent meg. De azért akkor is menő volt meglátni a Libriben, olvasni a mondataimat. Az már más kérdés, hogy rettentő gagyi a borítója, és a könyv maga sem valami nagy mutatvány, szóval nem akkora baj, hogy nem hivatkozhatok rá mint saját szellemi termékemre.

Második félévben volt tanítási gyakorlatom, amit meglepően élveztem, és tök ügyes is voltam benne. Nyáron, amíg munkát kerestem, lett egy tanítványom, aki pont akkor ment vissza Londonba, amikor munkát kaptam. Majdnem lett egy második is, de aztán nem vállaltam, mert soknak éreztem munka mellett. Kicsit azért sajnálom, hogy nem foglalkozom azóta ezzel, félek, hogy el fog felejtődni egy csomó dolog. De most fontosabb, hogy munka után sportolni menjek, programokra járjak, olvassak, sorozatot nézzek, társasozzak. És ez azt hiszem, nem is baj. Meg kell tanulnom a semmittevést is.

Az idei évben áttörő sikert értem el a sport terén: képes vagyok heti rendszerességgel jógázni, és még élvezem is. Itthonra pedig be szoktam iktatni egy-egy hulahoppozást sorozatnézés közben. Apropó, sorozatok. Rengeteg néztem idén, összeszedni se tudnám most pontosan. De a legfontosabbak:

  • Véginéztem a Gilmore Girlst, az új évadot is. Kb. ez segített át a szakdogaírós időszakon, jó volt ebbe a világba menekülni, és sajnálom, hogy évekig esélyt se adtam neki a gagyi magyar címe miatt
  • Stranger Things – talán a kedvencem az ideiek közül. Nagy a hype körülötte, de megérdemelten. Nem gondoltam volna, hogy ez a műfaj bejön nekem, ha nincs G., neki se állok
  • Lovesick – most jött ki a 3. évad, tök jók a karakterek, vicces és szomorú is az egész, kíváncsi vagyok a folytatásra
  • Black Mirror – zseniális, nyomasztó, mindig van benne valami technológiával kapcsolatos szál, és órákig lehet gondolkodni minden egyes részen. Most jött ki a 4. évad, két részt már le is daráltunk
  • Bojack Horseman – visszavonom, hogy a Stranger Things a kedvencem, mert Bojack az. Abszolút kiemelkedik az animációs sorozatok közül, és csak egyre erősebb. Imádtam az új évadot, és úgy bőgtem rajta, mint egy gyerek
  • The Affair – ez az eyik, amit akutálisan nézek. Nagyon tetszik, hogy több szemszöből van elmesélve, ez teszi igazán izgalmassá. Meg persze a rettentő jó karakterek. Egyre sötétebb amúgy, de még mindig tetszik.
  • Orange Is the New Black – a legújabb évad kevésbé tetszett, de még mindi meg tud lepni. Az egyetlen sorozat, amiben a főszereplőhöz való hozzáállásom gyökeresen megváltozott az évadok során, annyira árnyalt karakter
  • You Me Her – tök jól indult, de aztán egyre jobban kezdett idegesíteni a karakterek valószerűtlensége, meg az egyik fő karakter is idegesíteni kezdett. Ettől függetlenül merész, és szerintem nézni fogom tovább
  • Easy – Hát, ez elég gyenge volt, azt hiszem, nem is nézem tovább, pedig ebből is jött ki most új évad.
  • Unicornland – erről már írtam, különlees, merész minisorozat szuper zenékkel
  • Love – ezt is nagyon megkedveltem, két, látszólag össze nem illő emberről szól. Szórakoztató, és van benne kedvenc mellékszereplőm is
  • Master of None – egyszerűen jó nézni, jó a lelkemnek. Nem halálosan komoly, de azért megérint, és vannak benne nagyon emlékezetes jelenetek.
  • Mindhunter – valódi sorozatgyilkosokról szól, pontosabban az FBI üynökökről, akik elkezdték kutatni a témát (ők találták ki a serial killer kifejezést is). Izgi, utánaolvastam a szereplőknek, úgyhogy egy csomó rémséget megtudtam, amit eddig elképzelni se tudtam. Idén nagyon kiműveltem magam sorozatgyilkosokból, mert az egyik könyv, amit fordítottam, annak is ez volt a témája, és utána kellett néznem egy-két, velük kapcsolatos kifejezésnek. Aztán így odatévedtem egy csomó esetleíráshoz is. Fura, hogy az ilyesmi hogy tudja érdekelni az embert, megvan ennek is a pszichológiája. Amúgy a sorozatnak kicsit olyan Masters of Sex-es hangulata van, legalábbis olyan szempontból, hogy nagyon érezni, mennyire áttörő volt, amit csináltak, milyen újszerű, és mennyi mindennel kezdett megküzdeniük, hogy egyáltalán legyen létjogosultsága egy ilyen szokatlan kutatásnak.
  • Dark – életem első német sorozata. Sokan hívják a német válasznak a Stranger Things-re, ami nekem is átfutott az agyamon, pedig alapvetően tök más a hangulata. Nagyon német, tele német nevű és külsejű szereplőkkel, mint pl. Ulrich.:D Egyébként nagyon csavaros (talán túlságosan is, néha nehéz követni), időutazós sztori.
  • Girls – utolsó évad, nagyon nagy hatással volt rám ez a sorozat, még az egyetem elején kezdtem el nézni, és fura módon mindig volt benne valami, az én életemre hasonlító szituáció stb. Űrt hagyott maga után.
  • 13 reasons why – Alapvetően tetszett, bár tele van hibákkal, de nagyon érdekelt az egész. Azt sajnálom kicsit, hogy lesz folytatása, szerintem így kellett volna abbahagyni.
  • Breaking Bad – ezt valamiért nem fejeztem be, pedig nagyon izgalmas, de egy ponton már túl sok volt nekem, és akkor abbahagytam, aztán meg mindi belekezdtem valami újba. De tervezem folytatni.
  • The Ranch – hát, ez nem egy jó sorozat, de szeretem nézni. Most lett vége a legújabb évadnak. Könnyedebb kategória, rövid részek, vacsi mellé tökéletes.
  • Majdnem kifelejtettem a Broad City-t, pedig ez is idei felfedezés, pontosabban ajánlás. Imádom, annyira őrültek, minden határt átlépnek, mindenből viccet csinálnak, és jól áll nekik. Rég találtam valamit ennyire viccesnek

Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, de tuti van még.

Könyvek:

18 könyvet olvastam 2017-ben. Több, mint a tavalyi, de még mindig nem annyi, mint szeretném. De legalább nyomon tudom követni őket, mióta moly van. Kéne nekem egy hasonló sorozatokra is. A kedvenceim idénről:

Hans Rath: Kell egy pszichológus, mondta Isten

Stefano Benni: Gyorslábú Achille

Otfried Preußler: Krabat a Fekete Malomban

Murakami Haruki: Szputnyik, szívecském!

És akkor a tervek 2018-ra:

  • folytatni a rendszeres jógát
  • új, jobban passzoló munkát találni
  • kitalálni, hogyan fordíthatnék többet
  • elmenni végre rendesen fesztiválozni, tavaly csak egy napot voltunk a Kolorádón, ami annyira nem is volt jó. Idén végre el akarok jutni a Fishingre.
  • többet utazni
  • félretenni lakásvásárlásra (a konkrét vásárlás csak 2019-es terv)
  • többször találkozni, vagy legalább beszélni a barátaimmal (úgy érzem, ezen a fronton nem állok olyan jól, sok fontos emberrel foszladozik a barátság, legalábbis én így érzem)
  • lézeres szemműtét (Ez utóbbiban nem vayok biztos, de tervben van. Sokszor nagyon szeretnék megszabadulni a szemüvegtől, nyűgnek érzem, úgy érzem, nem áll jól, máskor meg egész jól érzem magam benne.)

Mindenkinek boldog új évet!:)